A ti országotok (…) arany ország, csak ti vagytok szegény emberek.

A legforróbb pokol olyan családokban van, ahol szeretik egymást.

Azok a halottak, akikkel az ember szemtől szembe találkozik az utcán, általában élők.

Nem az internettel van a gond, nem az alkohollal, nem a munkamániával, hanem az érzelmi felvilágosultsággal kapcsolatos tudatlansággal.

Mi haszna, ha az egész élet azzal telik el, hogy a sorsunkkal harcolunk? (…) Nem egyszerűbb elfogadni azt, ami van? Azon belül mutatni meg, hogy mit érünk?

Olyanoknak, akik bolonddá tartanak, azoknak hiszel, de aki jót akar neked, annak nem.

Aki nem szereti saját magát, mást sem tud szeretni, s akkor mire jó az egész ember?