tirpák – faragatlan, bunkó.
Igen, mindig a múlt. Ott van az, ami fáj, és amin nem tud túljutni az ember.
Az ember nem lehet másképpen boldog, csak úgy, hogy a jelent élvezi és nem töri fejét azon, ami lesz.
Addig is, míg egy szerény kis helyet találok magamnak az új világban, vágyódom a régi után, melyet otthagytam.
Az élet szívás, aztán meghalsz.