Hallgatom a csendet, amelyet időről időre megszakít a mellettem alvó lélegzetvétele. Megsimogatom a kezét, de vigyázok, hogy ne ébredjen fel. A szavak mellett fontosak a tapintások, simogatások, ölelések, cirógatások.

Az élet kísérlet arra, hogy az ideálból valóság legyen.

A sok bűvös dolog közül ez az egyik: nézni, ahogy alszik szerelmesünk – tekintetétől és öntudatától szabadon egy édes pillanatra a szívét ölelhetjük; mikor ennyire tehetetlen, bármennyire esztelen az érzés, éppolyan, amilyennek elképzeltük: színtiszta férfi és gyöngéd gyermek.

Az ember nem fordulhat nyugodt szívvel a jövő felé anélkül, hogy megértené és vállalná a múltat.