A boldogsághoz vezető úton sokkal könnyebb olyan emberekkel haladni, akikben megbízhatunk.

Nem a mi dolgunk eldönteni, élünk-e, halunk-e. Aki él, nem tehet mást, élnie kell. Az élet olyan, mint a munka. Nehéz vagy se, nem hagyhatod félbe-szerbe. A végére kell járnod, úgy bizony.

Ha csak tompítjuk a fájdalmat, az még kínzóbb lesz, mikor visszatér.

Sohase érd be az álmaidnál kevesebbel. Valahol, valamikor, valahogyan, úgyis megtalálod őket.

Boldogságunkat nem kényszeríthetjük ki a sorstól.

Ha azt tudom mondani valakinek, hogy „szeretlek”, tudnom kell azt is mondani: „Szeretek benned mindenkit, szeretem rajtad keresztül a világot, szeretem benned önmagamat is”.

Ki túl soká kíméli magát, azt végül a kímélet betegíti meg.