Anyja után csiripel a veréb.
Nehéz a szemet megcsalni.
Tarka mint a szárcsatojás.
Szemfödelére valója sincs.
Száraz fában terem a szu.
Két szék között földön maradt.
Nem fél a veréb kőbül faragott botos embertől.
Mást szól, mást gondol.
Fekete tehénnek is fehér a teje.
Tudósok becsülete ifjak ébresztése.
Jó tánczos, rosz dolgos.
Ha más tüzbe szalad, bemennél-e te is.
Mit egy ujjal elnyomhatsz, ne feküdj rá egész háttal.
Legszebb szin az elpirulás.
Ki szeméten nevekedik, mást is rühesnek tart.
Jó ebédet ad a világ, de halálos vacsorája.
Addig a békeség, mig szomszéd akarja.
Kitetszik a szeg a zsákbul.
Szükség termi az egészséget.
Nem vájja ki egyik varju a másik szemét.
Jobb semmit nem tudni, mint imigy amugy.
Tőrül szárad a tök.
Régi szokás mindig megtér.
Mártva szépül a vászon.
Sokat szólani és okosan: ritka együtt.
Elég szöszt szereztem neki, csak fonhassa.
Nem szükség a tetüt ködmönbe rakni.
Szeg sem járna fején, ha csizmába nem vernék.
Szereti mint vak a gödröt.
Vén embernek bor levese, kása pecsenyéje.
Módjával ejtett szó enyhiti a fájdalmat.
Kinek mihez kedve, ott akad a szive.
Minden vétek talál mentséget.
Megvonni a szijat.
Talál ő magának fonni való szöszt és szőni való fonalat.
Nem illik szegényhez a nagy negédesség.
Sok darab fa kivántatik egy szekér csinálásához.
Leesett az uborkafárul.
Szegényt a légy is jobban csipi.
Könnyü a szó, nehéz a só.
Senki sem sirja ki szemét a más szerencsétlenségén.
Tojás akar tyuknál okosb lenni.
Türhetlen szomoruság a kebles háboru.
Ki megveti szülék oktatását, hóhérkézre kerül.
Vederbül csöbörbe.
Nincs oly rakott szénás szekér, mire még egy villa nem fér.
Nincs könnyebb mint a szó: fekve is ki lehet mondani.
A szem is árthat.
Szegénynek még a csuprából is kiforr.
Ha nem szinte tisztesen, legalább eszesen.