Vannak pillanatok, amikor az ember kénytelen vakon bízni a megérzéseiben.
Azokban a pillanatokban, amikor minden hasztalan, szeretni akkor is tudunk, anélkül, hogy viszonzást, változást, köszönetet várnánk.
Az az igazi szerető, aki akkor is megdobogtatja a szíved, amikor homlokon csókol, vagy rád mosolyog, vagy csak bámul a semmibe.
Semmit sem tudunk megváltoztatni anélkül, hogy elfogadnánk.
Nem az a baj, hogy örökké rohanunk valahová, hanem hogy sehol se vagyunk.
Annak titka, hogy az életből a lehető legnagyobb termékenységet és élvezetet hozd ki: Élj veszélyesen! Építsd a városod a Vezúv lejtőjére!