Valóban sokan csodálták a keménysége és határozottsága miatt, de hova jutott? A teljes ürességbe. A magányba.

Amikor elbúcsúzunk egy nőtől, megcsókoljuk, majd könnyedén búcsút intünk. Ha azonban elbúcsúzunk a nőtől, kihasad belőlünk egy darab.

Ha tavasszal keresztet festesz mésszel a kapura, akkor a boszorkányok kerülik a házat, tehénnek a tejét se viszik el.

Csak ott vagyok gyöngéd, ahol tudják, hogy nem vagyok gyönge.

Nem szabad olyan fene nagy dolgokat kívánnunk. (…) Hisz mindig ki vagyunk téve annak, hogy megkapjuk.

A művészet épp olyan szükséglete az embernek, mint az evés és ivás.

Olyan keményen beleveted magad a munkába, hogy alig van időd levegőt venni. Ennek három lehetséges oka van: vagy őrült vagy, vagy ostoba, vagy felejteni próbálsz.

Az érzelgős emberek már csak ilyenek: mindig a másik ember nyakába zúdítják a problémáikat.

Minden szerencsétlenség, minden probléma magában rejti egy legalább olyan nagy, vagy még nagyobb szerencse magját.