Csak egy szerelmes, fiatal bolond nem látja, hogy a csalódásai és örömei az elméjének szüleményei csupán.

Egyedül vagyok, nem melegít senkinek a szerelme, fázom, akárha a föld alatt élnék, bármit írok is, mind száraz, fásult és komor.

Jobbat keresve gyakran jót veszítünk.

Intenzív vágyat érzek, hogy visszakerüljek az anyaméhbe – bárkiébe.

Az elefánt és a légy közt talán fennáll valami hasonlóság. De maguk és én köztem?

Az ember nem azáltal világosodik meg, hogy a fény alakjait képzeli maga elé, hanem azáltal, hogy tudatosítja a sötétséget.