Fenn hordja fejét.
Kiki a maga fazeka mellé szit.
Földfazékhoz fakalán.
Jobb előre félni, mint utoljára rettegni.
Sivit, mint a fába szorult féreg.
Ott hagyta fogát. (Ott veszett, p. harczban.)
Ki keményen fej, vért ereszt.
Ki farkassal tart, annak vonitni kell.
Félénk nem győz ellenséget.
Hadd hulljon a férgese.
Nagy dolog, hogy farkasfi támadjon anyjára.
Jó férj hóna alól ugrik ki a kövér menyecske.
Forgott ember nemcsak hátra, hanem előre is néz.
Fehéret is feketének mond.
Néha a félszgyöker hasat is csap.
Amit tövén kellene fogni, hegyen fogod.
Nevet, mint a fazekas, ha korongja kiugrott.
A szeretet nincs a farsang hatalmában.
Inkább higy az ebnek, mint a fecsegőnek.
Fáradt embernek édes méz az álma.
Huritják a farkast, mégis elviszi a juhot.
Erősséggel, nem fegyverrel.
Ki fegyvert visel, feleséget is tarthat.
Ki feleségét nem félti, nem szereti.
Ki nem vehetni, mint fias farkast a cserjéből.
Ökölnyi fiu többet ér egy nagy leánynál.
Kinek hol fáj, ott tapogatja.
Kerüli, mint farkas a kutat.
Minden szépnek, jónak vagyon rágó férge.
Farkasfogra kelt. (Örökre elveszett.)
Elvesztette a fonalat. (Beszédben vagy másban a rendet.)
Tormába esett féreg.
Nem esik a forgács vágás nélkül.
Leghamarébb piszkosodik a fehér.
Ki apja fia vagy?
Minő a kérdés, olyan a felelet.
Én fehéret kérdek, te feketét mondasz.
Forintja sincs, ezerekről beszél.
Hirmondó fecske tavaszt énekel.
Nem illik férfinak magát csinosgatni.
Utoljára a férgese is elkel.
Mint az éh farkas, ugy várja.
Ott szakad a fonál, a hol leggyöngébb.
Maga fejére csinál sulykot.
Rosz fiu apja koporsójának utolsó szege.
Fáradt embert könnyü megharagitani.
Akkor felelj, mikor kérdeznek.
Fattyu csemete mély gyökeret ver.
Nem sirat egy fecskét egy nyár.
Többet hat egy fondor, hogy nem mint sok jámbor.