Aki egyszer „úr”-nak született, annak a szívéből ki van véve az az erő, hogy saját magának „ura” lehessen. Az rabja a hajlamainak, az játéka a pillanatnak.

Ne haragudjatok mindketten egyszerre! Ez az alapja minden szerelemnek, házasságnak, barátságnak, egymás eltűrésének.

Hallotta már a „vérző szívű” kifejezést. Eddig szóvirágnak tartotta, nem testi állapotnak. Ám most izomlázra emlékeztető, tompa sajgást érzett a mellkasában, és minden szívdobbanás fájt.

Senki sem azért szereti hazáját, mert nagy, hanem azért, mert az övé.

Minden nyárnak vége van egyszer. Beszélhetünk és megjátszhatjuk, amit akarunk, de ezen úgysem változtathatunk!

Sohasem szabadulunk meg a szorongástól, ha úgy véljük: annyiszor ítélnek meg bennünket, ahányszor ránk pillantanak.

A sértegetések azoknak az „érvei”, akiknek nincsen igazuk.

Ha megpróbálod elfojtani az érzelmeidet, újra feltörnek majd, és kísérteni fognak.

Minden nemzedék kineveti a régi divatot, de vallásos áhítattal követi az újat.

Előbb minden felnőtt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá.)