
Mindenki bírja a fájdalmat, kivéve azt, aki érzi.
Örömre várni nem kisebb öröm, mint már örülni…
Fásultságunkban nem szeretjük, ha egy önzetlen gesztus arra figyelmeztet minket, hogy közösségi lényként is élhetnénk.
Minden nap megismételhetetlen, de szükségünk van valamire, amitől észrevesszük, és az emlékezetünkbe vésődik.
Nem feltétlenül a legsürgősebb dolgok a legfontosabbak.
Légy jó, és magányos leszel.