Nem azért születtünk, hogy állandóan féljünk. Azért születtünk, hogy boldogok legyünk. A csecsemők mindenen nevetnek. Arra születtünk, hogy boldogok legyünk és jobbá tegyük a világot.

Érdekes, hogy a fiatal költők másra sem gondolnak, csak a halálra, a sok vén marhának pedig csak a lányokon jár az esze.

A könnyek mennyisége a földön változatlan. Mihelyt valaki abbahagyja a sírást, másvalaki máshol sírva fakad. Ugyanez a törvény érvényes a nevetésre is.

Nem mind arany, ami fénylik. Lehet, kedvező körülmények közt, gyémánt is.

A szeretet összegyűlve jószerencsévé válik, a harag összegyűlve balsorssá alakul.

Semmi sem számít, csak az érzés, hogy számítunk. Ez az érzés maga az élet.

Elég a rosszra akkor gondolni, ha már beteljesedett; minek izgassa az ember magát előre is?