Szenvedéseink egyik oka az, hogy mások példája után megyünk, nem értelmünk irányít bennünket, hanem a megszokást követjük.

Azzal ugyan senkit meg nem javítasz, ha eltaszítod.

Figyelj a kis cselekedetekre, akár jók, akár rosszak. A csepegő víz is megtelíti végül a nagy edényt.

Aki nem szereti saját magát, mást sem tud szeretni, s akkor mire jó az egész ember?

Az ember megszokja azt, aminek az életét köszönheti. És előbb-utóbb azt képzeli: magától értetődő. Pedig téved, semmi nem tart örökké, minden eltűnhet egyszer.

A fájdalomnak az a sajátossága, hogy nem szégyelli ismételni magát.

Nem az a festő, akinek ihlete van, hanem aki másokat inspirálni tud.

Mily kevés gyönyör elég a legtöbb embernek, hogy az életet jónak találja – milyen szerény az ember!