A magány nem életforma, hanem magának az életnek a része.

Függetlennek lenni, a keveseknél is kevesebbek dolga: – ez az erősek előjoga.

Az ember nem tanul igazán sokat abból, ha önmagát hallja beszélni.

Képtelen volt sírni – „ez a fájdalom túl nagy a könnyekhez”.

Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát.

Az ember nem lehet másképpen boldog, csak úgy, hogy a jelent élvezi és nem töri fejét azon, ami lesz.