A falu kanját is megölik, de csak válik más helyébe.
Ez nem a vég. Nem is a vég kezdete. De talán ez a kezdet vége.
Egyéniségünk háromnegyedéről lemondunk, hogy hasonlíthassunk másokhoz.
Nincs nagyobb szenvedés, mint az a tudat, hogy másnak szenvedést okoztunk.
Nincs tisztább cselekedet, mint mást helyezni magad elé.
Vannak ilyen ölelések, amikor az ember úgy érzi, egybeolvad a másikkal. Néha a vágy ölelése ez, néha viszont a biztonság utáni vágy mozgat, és így menekülünk ahhoz a másik felünkhöz, akivel összebújva talán a legnagyobb borzalmakat is át lehet vészelni.
Valahol a világban valami hihetetlen dolog csak arra vár, hogy felfedezzük.