Ki előbb jő, előbb örül.

Nem könnyen ejted meg a vén farkast.

Éh a jóllakottal nem egyaránt dudol.

Sir mint a sebes eső.

Hamar estél, hamar kelj.

A ki sokat farag, sok forgácsot ejt. 

Élőfának döltét várni.

Ha elszárad a fa, nem nyersül az meg.

Nagyobb az emberség a káposztás husnál.

Néha reggel tánc, estve pedig lánc.

Aszufa mellett a nyers is megég.

Mi nem égeti nyelved, ne fujjad.

Gyakorta farkas is juhbőrbe öltözik.

Erdőben ha szólasz: elhallik, mezőn ha csinálsz: meglátszik.

Annyit használ, mint ebnek a fakéreg.

Kár a hitvány éneket ujra kezdeni.

Epéje sincs mint a galambnak.

Sok darab kenyeret kiván egy esztendő.

Ellenkező dologban válik meg, ki mire való.

Áll mint a fancsali feszület. (Elképedt, szomoru arczra, alakra mondják.)

Égre követ ne dobj, mert fejedre fordul.

Kinek esze van, hamar észreveszi magát.

Kinek teli az erszénye, elég tudós az.

Kinek esze nincs, nagy marhája sincs.

Nincs oly erős, kinek társa ne válnék.

Kit egyben rajta érnek, másban is gyanitják.

Erdő nincsen zöld ág nélkül.

Drága étel urnak való.

Éket verjünk belé, ha máskép nem lehet.

Szomoru nótára válik még az ének. 

Becsüld ellenségedet, ő mondja ki hibádat.

Erdőt szánt, gyepüt sem szánthat.

Nyesés nélkül fa sem nő nagyra.

Elvenni emberség, adni meg istenség.

Szép a kinek esze van, de még szebb, a kinek nincs, nem vesződik vele. 

Megszaggatott erőt könnyü lenyomni.

Minő a fa, olyan a gyümölcse.

Ahol éget, ott fujjad.

Erkölcs szerez barátságot.