Elég sok az ember, de kevés a jámbor.

Kinek esze nincs, a kovács sem csinál.

Sok esik, a min örvendhetni, de több, a min busulhatni.

Részeg ember imádsága, beteg ember böjtje nem sokat ér. 

Jobb egy erszény, mint két barát.

Elrejtett kincs, rosz feleség ki nem megy eszedből.

Hol nincs kenyér, pöröl az éhség.

Nem mindenkor ég, mikor a harangot félreverik.

Erős az igazság, szép asszony és jó bor.

Adjon isten három f-et. F riss, f iatal, f eleséget.

Amely fának árnyékában nyugszol, ne nyesegesd.

Jobb az előbb az utóbbnál.

Életrevaló ember kőszikla tetején is megél.

Aki erősebb, az a hatalmasabb. 

Elmult esőnek nem kell köpenyeg.

Nem sokat ér a csupa hallom, mondom. 

Ha elszárad a fa, nem nyersül az meg.

Erdőben ha szólasz: elhallik, mezőn ha csinálsz: meglátszik.

Ember szava nem isten szava.

Ember emberrel jó. 

Estve van a faluban, farkas a bokorban.

Szép köntöst inkább mocskol a rosz erkölcs, mint a sár.

Se nem szánt, se nem vet, mint az égi madár.

Kinek esze van, hamar észreveszi magát.

Ahol éget, ott fujjad.

Azt gondolja, ő első személy a szentháromság után.

Drága étel urnak való.

Bátrabb fakannából inni, mint arany pohárból. 

Lehányja szőrét a farkas, de bőréhez igen hozzá szokott.

Nagy fába vágta fejszéjét. 

Az étel szagaért pénzhanggal fizetnek. 

Jobb észre vigyázni, mint lábra.

Áll mint a fancsali feszület. (Elképedt, szomoru arczra, alakra mondják.)

Ne rázd a fát, mely magától hullajt.

Addig kell a fát egyenesiteni, mig fiatal.

Hét puszta faluban sincs párja.

Nincs oly erős, kinek társa ne válnék.