Oly erősen, oly gyötrőn kívánhat valamit az ember, hogy a beteljesülésnek már nem örvendünk: túlságosan sok lelkierő ment rá.

Minden elmúlik, és helyet ad másnak: leggyötrőbb fájdalmainkat is feloldja az idő.

Az, hogy fájdalmat érzünk, éppoly természetes, mint hogy levegőt veszünk.

Még mindig a legműveltebbek kiváltsága annak ismerete például, hogy az embernek idegrendszere van (nem pedig „lelke”).

A legtöbb időt arra vesztegetjük, hogy időt akarunk nyerni.