Az érzelgős emberek már csak ilyenek: mindig a másik ember nyakába zúdítják a problémáikat.

Két embernek össze kell csiszolódnia, fel kell ismerniük az együttélés csapdáit, elkerülni azokat, mindenféle módon kedvezni a másiknak, figyelembe venni létezését.

Nincsen harang, aminek a nyelve csak az egyik oldalra leng ki. Kis öröm, kis bánat, nagy öröm, nagy szomorúság mindig együtt jár.

Hallgatni tudni s egyedül lenni tudni, ez a legelőkelőbb lelkek sajátja.

Régi bajon nem kell új könnyet ontani.

A felnőttek körülvettek olyan életekkel, amelyekről el sem tudtam képzelni, hogy én éljem.