Ketten kellünk hozzá. Mindig. Ahhoz, hogy élni kezdjen egy gondolat, egy történet, egy érzés. Én csak elkezdhetem.

A franciák azt mondják, hogy „elutazni annyi, mint meghalni egy kicsit”. Ezt sohasem hittem, mert szeretek utazni, s valahányszor vonatra szállok, úgy érzem, hogy újra éledek.

Ki vagyok én akkor, ha az vagyok, amim van, de elveszítem, amim van?

Szeretném, ha lelassulna az idő… szeretném, ha lenne időm élvezni az életet.

Szerelem volt első látásra, utolsó látásra, örökkön-örökké tartó látásra.