A képzeletünkért, amely messzire repít.
Igyekezzünk úgy élni, hogy amikor meghalunk, még a temetkezési vállalkozó is szomorú legyen.
Nem mindenkinek van leragasztva a szeme, egyesek önként csukják be, úgy bizony.
Az idő azért hoz gyógyulást a fájdalmakra és a viszályokra, mert az ember közben változik, többé nem ugyanaz a személyiség.