A közönyösség pestise sok mindenre hozott már pusztulást.
A túlzott bánat nevet. A túlzott öröm sír.
Akár egy csöpp medencébe pottyanunk bele, akár az óceán közepébe, mindenképp úsznunk kell!
Jól vésse az eszébe, amit most mondok magának: aki nem vágyik másra, csak a boldogságra, hiába keresi, soha nem találja.
– Ennek megisszuk a levit.
– Egyszer igen…