A közönyösség pestise sok mindenre hozott már pusztulást.
Ha nem is hangoztatjuk, mindig abban reménykedünk, hogy igazság tétetik.
Te sosem fogsz megöregedni. Az élet lassan elvonul majd az arcod fölött, ennyi lesz, semmi több, és te attól még szebb leszel. Öreg csak az, aki már nem érez semmit.
Hosszú szárú rózsát bárki küldhet a szerelmének, forró szavakat is sugdoshat a fülébe, de ki az, aki hajlandó a hányást felmosni a szerelme után?
A csönd nem a zaj ellentéte, hanem csupán annak hiánya.
De hogy szép volt, azt sosem vettem észre. Azért sírok, mert amikor fölém borulva rám vetette pillantását, láttam, hogyan tükröződik szemének mélyén az én szépségem.
Ha nem hisz benne, akkor talán nem is létezik. (…) Lehet, hogy az tartja életben, ha hisz benne.
Mit számít, hogy gyalázatost cselekszel, ha senki nem tudja? Te magad tudod. Ezt a tanút semmibe venni, ez az igazi nyomorúság.
A legénybúcsút olyanoknak találták ki, akik szomorúak, amiért vége az agglegényéletüknek. Én viszont alig várom, hogy magam mögött hagyjam. Vagyis nem igazán van értelme.