A lélekben nem marad meg semmi beerőszakolt ismeret.
Úgy döntöttem, hogy boldog leszek, mert az nagyon egészséges.
Az élővel kellett volna törődnöm, és csak a halott járt a fejemben.
Talán jobb is, hogy sértegetnek az emberek: legalább megmentenek attól a szerencsétlenségtől, hogy szeressem őket.
Amíg el nem veszítjük, csak nagyon ritkán értékeljük azt, amink van.
Az ember nem arra született, hogy legyőzzék. (…) Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.
Az ember nem futhat örökké önmaga elől. Ha elég gyakran mondogatom, talán egyszer el is hiszem.
Azért félek, mert… hát szóval, nyilvánvaló okokból nem maradhatok mindig veled. És attól félek, hogy én veled akarok lenni, sokkal jobban vágyódom rá, mint szabadna.