Amíg nem érzed, hogy van vesztenivalód, addig nem látod az élet szépségeit.

Ahogyan mindig érzed, ha valakinek szüksége van valamire, csodálatos.

Haragot tartani büszkeségből azokkal szemben, akiket szeretsz: túl nagy luxus az életben…

Az ember ne akadjon fenn apróságokon, ha nagy dolgok miatt vágott neki az útnak.

Szerettem volna törni-zúzni, amíg a világ nem tükrözi a bennem uralkodó káoszt.

A büszkeség tréfa, melynek hallatán a bennünk lakozó idegen előbb-utóbb felkacag.

A jóságot azért nem veszik észre az emberek, mert átlátszó, mint a víz és a levegő. Csak ha fogy, az vevődik észre.

A szerelem minden pillanatában benne van az elmúlás.

Milyen furcsa szerkezet is az ember! Még annak elvesztése is mennyire tud fájni, amit annyit kritizált, annyiszor leírt, és legyintett, ha szóba került.

Elvégre, aki engedelmeskedik neki, azt vezeti a végzet, aki meg el akar futni előle, azt vonszolja.