A reggeli napfényért, ami a harmatos fűre vetül.
Pénzzel és tárgyakkal (…) nem lehet megváltani azt az időt, amit két ember adhat egymásnak az életéből.
Vagyunk-e elég szabadok ahhoz, hogy képesek legyünk nem beavatkozni mások életébe, bármilyen fiatalokról van is szó?
Minden emberi bölcsesség belefér e szavakba: „Várni és remélni!”
Az egyetemen nem tanítják meg, hogy a szeretet művészet (…), erre neked magadnak kell rájönnöd.
Az ember, ha olyan nagyon-nagyon szomorú, szereti a naplementéket.
ha van tető a fejed fölött.
Enyhül a fájdalom, ha szóba lehet önteni, s ha rokonszív is együtt érzi azt.