Az emlékezés mindig sajnálkozás is, hogy a jót, amink volt, az idők folyamán el kellett vesztenünk, és a rossz nem lett jobbá.

Az embereket nem cselekedeteikből kell megítélni, mert azok a körülményektől függenek, hanem sokkal inkább titkos gondolataik és legmélyebb szándékaik szerint.

Nem lehet egészségügyi következmények nélkül napról napra másnak mutatkozni, mint ahogy érzünk, fáradozni azért, amit nem szeretünk, örülni annak, ami bajt hoz ránk.

Nehéz eldönteni, kiben bízhatsz: amikor esténként egyedül sírdogálsz, nem mindig egyértelmű, kit hívhatnál fel.

Az emberi kapcsolatok általában a tanulásra vagy a tanításra nyújtanak alkalmat, s elszalasztja az alkalmat az, aki nem akar sem tanulni, sem tanítani.

Addig nem tudhatod a választ, amíg fel nem teszed a kérdést.

Tartsd meg az ajtót az utánad érkezőnek.