Ki boldogságot vadász, árnyékot vadász.

Az összes szeretet közül az számít igazán, amit nem viszonoznak.

Az emberi természet sajátossága, hogy okosan gondolkodunk, és bután cselekszünk.

Tisztelni kell a gondokat, a fájdalmakat, az életnek azokat a területeit, ahol a dolgok nem mennek simán.

Mindig túl későn érkezünk, amikor valaki meghal. Mindig.

A szépség átok is lehet, nemcsak áldás.

Ha igazán szeretünk, akkor is hűségesek maradunk, amikor nehéz szeretni.

Nem elég a tudás, alkalmazkodni is kell; nem elég az akarás, cselekedni is kell.

Vannak ilyen ölelések, amikor az ember úgy érzi, egybeolvad a másikkal. Néha a vágy ölelése ez, néha viszont a biztonság utáni vágy mozgat, és így menekülünk ahhoz a másik felünkhöz, akivel összebújva talán a legnagyobb borzalmakat is át lehet vészelni.