A világ egyre reménytelenebb, mert az emberek csak a felszínt látják.
Ha nem mutatják a szeretetet, gyakran nem is érzik.
Ha megbecsülöd azt, aki vagy, észreveszed, hogy a többiek is úgy értékesek, ahogy vannak.
Sohasem szabadulunk meg a szorongástól, ha úgy véljük: annyiszor ítélnek meg bennünket, ahányszor ránk pillantanak.
És ha így lesz is, ha valóban elveszítem, akkor is nyertem egy boldog napot. És ha arra gondolok, milyen szörnyű ez a világ, akkor egyetlen boldog nap is maga a csoda.
Hívjál meg valakit tekézni!
A virág nem álmodozik, nem sír – remény nélkül nő és virul, és kétségbeesés nélkül hal meg.
Akinek látszunk, arról mindenki ítélhet, de amilyenek valójában vagyunk, arról senki sem.
Aki csak a jövőről gondoskodik, nem olyan gondos, mint az, aki csak a pillanatról gondoskodik, mert a pillanatra sosincs gondja, csupán annak időtartamára.