A világon semmi sem végleges, mert az élet folyama pillanatonként megújhodik.
A legrosszabb, ami az emberrel történhet, ha rosszat gondol önmagáról.
Szólj, ha úgy érzed, szólnod kell, de semmiképpen ne hallgass, amikor senki más nem áll fel azok érdekében, akiknek nincs szavuk.
A tétlenség kételyt és félelmet szül. A tett önbizalmat és bátorságot. Ha le akarod győzni a félelmet, ne csak ülj és gondolkodj róla. Menj, és tegyél valamit!
Még a szánakozást is lehetetlenné teszi az aljasság ezen a világon.
Csoda az, ami bennünk és körülöttünk van – de nem vesszük észre. Amíg éljük, azt hisszük, természetes… Csak amikor elmúlt már, döbbenünk rá, hogy csodában éltünk. Utólag. De akkor már késő.
Nincs annál a csöndnél rosszabb, amely nehéz gyöngyként függ egy kínos beszélgetés fonalán.