A virág nem álmodozik, nem sír – remény nélkül nő és virul, és kétségbeesés nélkül hal meg.
A virág nem álmodozik, nem sír – remény nélkül nő és virul, és kétségbeesés nélkül hal meg.
A legkönnyebb a szeretett embert – nőt vagy férfit – felelőssé tenni azért, hogy kapcsolataink kiégnek, elromlanak.
Magunkkal visszük azt, ami elől futunk. A fájdalom utánunk szalad.
Az életben maradás vágya és a halálfélelem művészi érzelmek.
Aki hiú, az csak a dicséretet hallja meg, soha mást.