Az a legbölcsebb, aki tudja, hogy mit nem tud.

Mindig adódik egy pillanat az emberek életében, amikor rájönnek, hogy imádnak engem.

Régi sérelmeinken rágódunk, vagy visszavágyódunk elmúlt állapotainkba; az elképzelt jövővel ijesztgetjük vagy vigasztaljuk magunkat. Eközben elsiklunk az aktuális valóság, a jelen felett.

Vannak boldog könnyek, fájó mosolyok, mindig lesznek szerelmek, míg a föld forog. Az élet szép, de élni tudni kell, az élet egy harc és benne győzni kell!

Az elme nem más, mint az összegyűjtött múlt, az emlékezet. A szív a jövő; a szív mindig remél, mindig valahol a jövőben jár. A fej a múltra gondol; a szív a jövőről álmodik.

Minden olyan szépség, amit a szívünkbe akarunk zárni, a fájdalomból sarjad. Szomorúságból és hamuból születik.