A megszokás (…) rögzíti (…) a hibát.

Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.

A fájdalom a maga különös módján mindenkiből új embert csinál.

Csak az tudja, hogy meddig mentünk, aki azt látta, hogy honnan indultunk el.

Nem biz­tos, hogy az fej­lő­dés, ha minden­áron elő­re­ tö­rünk.