Ha nem mutatják a szeretetet, gyakran nem is érzik.

A halál se több, mint szeretőnk szorítása: fáj, de mégis kívánjuk.

Az ember gyorsan beletanul abba, aminek belsőleg szükségét érzi.

Nem kell bátornak, szentnek, mártírnak vagy zseninek lenni ahhoz, hogy valaki ateista legyen. Elég, ha képes azt mondani, hogy „nem tudom”.

Én már ilyen vagyok. Vagy rögtön felejtek, vagy egyáltalán nem felejtek.