Az, hogy emlékszel majd rám, az éppen az a halhatatlanság, amire nekem szükségem van.

Azok a gondolataink a legjelentősebbek, amelyek ellentmondanak érzelmeinknek.

Feladatunk éppen akkora, mint az életünk – ezért tűnik végtelennek.

Könyvtárakat írtak tele azzal, hogy mik a jogaid ezen a földön. Pedig csak egyetlen igazi jogod van: békében élni. De éppen erről feledkeznek meg leggyakrabban.

Néha a nem remélt boldogság bekopogtat azoknál, akikkel a sors régóta mostohán bánt.

Az álom előtti pillanatok hasonlítanak a halál képéhez. Elönt a kábulat, és lehetetlen meghatározni, mikor kezd az „ÉN” más formában létezni. Az álmaink a mi második életünk.

Látogass meg egy múzeumot.