
A magányra nem az ellenségei ítélik az embert, hanem a barátai.
Az emberi természet már csak olyan, hogy ha tüzet lát, tüstént odarohan: vagy segíteni, vagy gyönyörködni benne.
Senki sem kérheti számon tőlünk, hogy miért nem vagyunk olyanok, mint egy idealizált regényhős vagy egy angyal. De azt igen, hogy miért nem vagyunk önmagunk.
Az egyetlen módja, hogy elkerüld a szenvedést az lenne, ha elutasítanád a szerelmet.