Igen, van öröm, beteljesedés, és vannak társak – de a lélek magányossága, a maga rémisztő tudatosságával, iszonyú és leírhatatlan.

A megbocsátás az az illat, melyet az ibolya hint arra a cipősarokra, amely eltapossa őt.

Antiszociális vagyok, és csak azért eszem, hogy ne haljak éhen.

autóutakért, melyeken emlékezetes hangoskönyvet hallgatál, esetleg hosszan énekeltél.