A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él.

Átalakulunk és hozzáidomulunk ahhoz, akit szeretünk.

Ahhoz, hogy nyulat készítsünk vadasan, nyúl kell, ahhoz, hogy higgyünk istenben, isten kell…

Nem a halál nehéz, hanem ami előtte van.

Amit már eltáncoltál, azt senki se veheti el tőled.

Vajon az otthon olyasmi-e, ami egyszer csak kialakul egy helyből, ahol sokáig él valaki, vagy olyasmi, amit a végén megtalál az ember, ha elég sokáig és elég erősen akarja?