Ateista mondta, hogy nem hisz a túlvilágban, de a temető előtt lassított.
Az emlékezés mindig sajnálkozás is, hogy a jót, amink volt, az idők folyamán el kellett vesztenünk, és a rossz nem lett jobbá.
Keresnünk kell az igazságot, de újra és újra kétségbe kell vonnunk saját, már-már biztosnak vélt igazságainkat.
Választanunk kell aközött, hogy szeressük a nőket, vagy pedig ismerjük őket – nincs középút.
Az idő minden sebet meggyógyít, csak épp igazságot nem szolgáltat.