A tökélesítést magán kell kezdenie az embernek, nem másokon.

Mindannyian hibázunk. Méghozzá elég sokszor. A hibák ahhoz szükségesek, hogy ne állapodjunk meg, ne legyen életünk olyan, mint az állóvíz. A hibák tovább löknek, előre késztetnek bennünket.

A legforróbb pokol olyan családokban van, ahol szeretik egymást.

A magány sosem szül szerelmet – csak szükséget.

A szenvedés vagy megtöri, vagy megteremti az embert.

Mindenki hazudik, mert mindenkinek, aki tudatos, van egy képe önmagáról, amit igyekszik fenntartani.

A művészet tulajdonképpen nem más, mint áttörni a tényeket és eljutni a valósághoz.