Az élet olyan, mint egy szüntelen jelmezbál: örökké ruhát, arcot, maszkot cserélünk.
Tudod, akkor veszíted el igazán az embereket, amikor elmúlik a fájdalom.
Csak annak adok, aki nekem rokonszenves. De nekem nem rokonszenves, akinek adni kell.
Az mindig sürgős, hogy boldogok legyünk (…), mert amikor valaki már sokat szenvedett, nagyon nehezen hisz a boldogságban.
Az érzelmek vadlovak (…), az értelem soha nem hajthatja őket igába teljesen.