Az első virágokért a tavasz kezdetén.
Az ember kössön több barátságot a való életben, mint a világhálón.
Ha az ember odaadja valakinek a szívét, és ez a valaki meghal, akkor magával viszi a szívünket? Az ember meg itt marad, lyukkal a mellkasában, és ezt a lyukat nem tudja semmivel sem kitölteni?
Ha meggyújtunk egy gyertyát, majd eloltjuk, sötétebb lesz, mint azelőtt volt.
Minden ügyben azt kell keresni, ami összeköt minket, nem azt, ami elválaszthat.
A fenségestől a nevetségesig csak egy lépés van.
Olyan van, hogy az ember szeret valakit, ugye, csak azt nem szereti, ahogy az illető bonyolítja az életét?