Az ember (…) nem mindig lehet ott, ahová tartozik.
Jobb a séta egy baráttal a sötétben, mint egyedül a fényben.
Számomra (…) az igazi barátság ott kezdődik, amikor nemcsak pozitív dolgokban lubickolok, hanem egy adott konfliktushelyzetben annak ellenére elmondom a véleményemet, hogy tudom, ez a másiknak fájhat.
Az élet ingaként leng a fájdalom és az unalom között.
Az ember mindig éppen arra vágyik legjobban, amit soha, de soha nem kaphat meg.
Oly erősen, oly gyötrőn kívánhat valamit az ember, hogy a beteljesülésnek már nem örvendünk: túlságosan sok lelkierő ment rá.
Aki szörnyetegekkel harcol, ügyeljen, nehogy közben szörnyeteggé váljék.
Elméletileg minden veszteség a javunkat szolgálja.