Az emberek néha túl sokat gondolkodnak, és keveset cselekszenek.
Érezni, hogy nem tehettünk másképp: ez a jó lelkiismeret.
Hallgatom a csendet, amelyet időről időre megszakít a mellettem alvó lélegzetvétele. Megsimogatom a kezét, de vigyázok, hogy ne ébredjen fel. A szavak mellett fontosak a tapintások, simogatások, ölelések, cirógatások.
Miért kell félni egy „nem”-től, miért kell bármit is későbbre halasztani, ha a legfontosabb mindenekfölött teljességében élvezni az életet?


Az ember akkor követi el a legnagyobb hibát, amikor külső alapján kész ítélni. Minden emberre szükség van, hiszen mindenki egy szín az élet palettáján.
Ha mindenkit ugyanarra a formára öntenének, nem létezne szépség.
Ha a sikertelenséggel nem járna bűnhődés, a siker nem lenne jutalom.
Ha szerető családban nősz fel, humoros, józanul gondolkodó, a világra nyitott szülők mellett, nem szigetelődsz el, hanem egy meleg fészekben érzed magad.
Menj játékterembe (léghoki, csocsó, táncpad, versenyszimulátor).