Az „esély nincs rá” dolgokkal egy a baj: hogy néha bejönnek.
A nő addig szép, amíg szeretik.
Csak a nők tudják, hogyan kell megsebezni valakit. Méregbe mártják kis nyilaik hegyét, s ezek ezerszer jobban égetnek, mint a férfiak tompább fegyverei.
A másik személy ellen irányuló harag valójában a saját felelősségem elhárítása az emocionális konfliktusok terén.
Nem tudom boldoggá tenni, nem teszem boldoggá, és boldogtalansága nőttön-nő.
Vagyunk-e elég szabadok ahhoz, hogy képesek legyünk nem beavatkozni mások életébe, bármilyen fiatalokról van is szó?