A legtöbb embernek van valamiféle szerzett szépsége – minél régebb óta ismered, és minél jobban szereted őket, annál jobban néznek ki.

Igyekezzünk úgy élni, hogy amikor meghalunk, még a temetkezési vállalkozó is szomorú legyen.

Többet jelentett nekem, mint egy barát. Azért nem bírtam sehogy se elbúcsúzni tőle – mert szerelmes voltam belé. Őbelé is. Szerettem, sokkal jobban, mint kellene, és mégsem eléggé.

Ha azt hiszed, él egyetlen értelmes ember is, nem tudsz semmit az emberekről.

Egy új ismeretség a legszebb ajándék, amit adhatunk valakinek.

Saját létezésünk ténye is majdnem túl meglepő ahhoz, hogy elviselhető legyen.