Mindent meg kell tennünk, amit csak lehet, önmagunkért. Ha csak hátradőlve siránkozunk a sorsunk felett, elfelejtjük, hogy mi magunk is befolyásolhatjuk.

Ha virágos az út, ne kérdezd, hová visz!

A hallgatást soha, a beszédet gyakran megbánjuk.

Vicces, hogy amikor az ember egy városban lakik, mindig azt gondolja, hogy ráér még megismerni – és addig halogatja az ismerkedést, míg a végén egyáltalán nem ismeri meg.

Aki nem érzi, hogy meglopva van: ne mondjátok meg, s semmi kára nincs.

Minden változik, és mégis: minden marad a régiben.