A Megbocsátás fölrepít a csata hevében kimondott sértések fölé, hiszen azokat előbb vagy utóbb úgyis eltörli az idő, ahogy a szél is eltünteti a lábnyomokat a sivatagban.

Egy ember van, egyetlenegy, akivel mindvégig együtt élsz: önmagad.

Régen a gyerekek kincsként voltak kezelve, ma teherré váltak.

Mindig zárd be a szemed, amikor tüsszentesz.

Ahelyett, hogy azért aggódsz, mit csinálsz, ha nem jön el, talán elkezdhetnél azon tépelődni, mi lesz, ha eljön.

Tudatosan törekedj az “elég jó teljesítményre a tökéletesség helyett, hogy ne pazarold az idődet.

Az emberek dalokat írnak arról, hogy „énekelnek az esőben”, de a valóságban, amikor bőrig áznak, akkor csak siránkoznak.

A boldogsághoz vezető úton nem lehet lopott javakkal haladni.

Kapott-e szebb és megbecsülendőbb ajándékot bárki is annál, hogy a saját kezébe vehette életének irányítását?