A nők olyanok, akár az őzek (…). Nem lehet csak úgy nekik rontani, be kell cserkészni őket…

Akik igazán boldogok, azok mernek eszköztelenek lenni, hogy egészen boldogok lehessenek. A fiatal szerelmesekben ez a megindító, ez a legszebb: öntudatlan aszkézisük, mellyel boldogságukat hordozzák.

Az önáltatás mélyebben gyökerezik, mint amikor másoknak hazudunk.

Túl kell tenned magadat félelmen és haragon. (…) És akkor ragyogó fény hatol a szívedbe, felolvasztja azt, ami megfagyott benne.

A nagy elmék egyik szerencsétlensége az, hogy elkerülhetetlenül megértenek mindent, a bűnt éppen úgy, mint az erényt.

Kezdem úgy érezni, hogy egy ember bölcsességének mértéke a tanácstalansága.

Egy mosoly, amit kéretlenül, önzetlenül adnak, megváltoztathatja a napodat. Akár az egész életedet is.

A szerelem nem okoskodik, ha okoskodik, nem szerelem többé.

Mint a szerelem, a magánélet is akkor a legnyilvánvalóbb, amikor nincs.