A kimerült író olyan, mint a megcsalt férj: maga veszi észre legkésőbb a szomorú igazságot.

Jogod van hazádon belül bárhova menni. Jogod van elhagyni hazádat és más országba menni. Ha pedig haza akarsz térni, vissza kell, hogy engedjenek.

Minél kevésbé vagyunk szavahihetők, annál inkább feltételezzük ezt másokról is.

Köszönéskor csak az idősebbek kezdeményezhetik a kézfogást!
Tizenévesek senkinek nem nyújthatnak kezet előre.
Télen ha kesztyűben vagyunk, kézfogáskor tegyünk kísérletet annak levételére.
Ha az idősebb /vagy a partnerünk/ azt mondja, hagyd, akkor ne erőltessük.
Vagy mindketten kesztyűben fognak kezet vagy mindketten leveszik a kesztyűt.

Ha tudnám is, hogy holnap elpusztul a világ, még akkor is ültetnék egy almafát.

Engedd el a múltat ne élj a múlt árnyékában.

A bárhol elkövetett igazságtalanság mindenhol az igazság létét veszélyezteti.

Gyakorold az önfegyelmet, hogy ne halogasd a feladatokat.

A nehéz idők erős embereket formálnak.

Mi is hát az első szerelem, ha nem az a „lelki aktus”, amellyel az ember a szerveiben, képzeletében fölzsongó vágyakat egy élő személyre rávetíti?