Az, hogy az ember nem tudja az okot, nem jelenti azt, hogy nincs is.

Túl kell tenned magadat félelmen és haragon. (…) És akkor ragyogó fény hatol a szívedbe, felolvasztja azt, ami megfagyott benne.

Az ember, amilyen aljas, mindent megszokik.

Amikor a sasok hallgatnak, a papagájok kezdenek fecsegni.

Azt hiszem a halál csak egy hosszú álom, és mostanában úgyse tudtam kialudni magam.

Hogyan kívánhatjuk, hogy másvalaki megőrizze azt a titkot, amit mi magunk sem tudtunk megőrizni?

A Megbocsátás fölrepít a csata hevében kimondott sértések fölé, hiszen azokat előbb vagy utóbb úgyis eltörli az idő, ahogy a szél is eltünteti a lábnyomokat a sivatagban.