A férj kikíséri az anyósát az állomásra. Mikor hazaér, megkérdi a felesége:
– Elment a mama, drágám?
– Igen, szívecském.
– És mitől kormos az arcod?
– Megcsókoltam a mozdonyt!
A férj kikíséri az anyósát az állomásra. Mikor hazaér, megkérdi a felesége:
– Elment a mama, drágám?
– Igen, szívecském.
– És mitől kormos az arcod?
– Megcsókoltam a mozdonyt!
A mai világban nehezen veszünk tudomást a csendről. Az űrt mindig kitölti a tévé, a rádió, esetleg egy autóduda hangja, vagy egy üres, semmitmondó társalgás.
A megértés néha kikerüli az agyat, és egyenesen a szívből érkezik.
Ha egy lány sok fiútestvér között nő fel (…), óhatatlanul megtanulja elviselni a pofonokat, nem bőg mások előtt, és még annál is keményebb, mint amennyire elvárják tőle.
A nők viselhetnek mindenféle szép, színes ruhákat, de a kényelmes cipő a férfiak kiváltsága.
Minden nap megismételhetetlen, de szükségünk van valamire, amitől észrevesszük, és az emlékezetünkbe vésődik.